Akiket csak a halál ment meg a rabságtól

A szegedi Csillag börtön tetején alakítottak ki egy körletet azoknak, akik tényleges életfogytig tartó büntetést kaptak. Magyarország leghírhedtebb gyilkosai raboskodnak itt, életüket szigorú időbeosztás szerint élik.

A kell-ről szól az élet, írja egy rab a mindennapokról: Mindennapjaim meghatározó, központi szava a KELL. Reggel fel kell kelnem, amikor meghatározzák, meg kell ágyaznom, ahogyan előírják, fel kell öltöznöm, ahogyan előírják és meg kell ennem a reggelimet, amikor mondják. Sétálni, foglalkozásra és fürödni akkor mehetek, amikor megengedik. A munkámmal megadott időre kell elkészülnöm és a tévét is csak meghatározott ideig nézhetem, aztán aludnom kell. Az önállóság és az önrendelkezés fogalma itt más értelmet nyert. Viszont arról álmodhatok, amiről akarok. A hétköznap és a hétvége egyforma, legalábbis egyformának élem meg. Minden rutinszerű, mindenért mindig ugyanoda kell nyúlnom ahová korábban, mert a zárkát nem rendezhetem át és a szekrénybe is meghatározott séma szerint kell bepakolnom. Emberi lényt nem érinthet meg soha... Elsődleges örömforrásom a kapcsolattartás, a külvilággal való érintkezés. Ezen kívül kisállatot gondozok, ami azért kiemelt jelentőségű számomra, mert ez az egyetlen élőlény, amelyet megérinthetek. A látogatóimmal csak üvegfalon át nézhetjük egymást és telefon segítségével beszélgetünk. Örülök az engedélyezett barkácsolásnak, az általam fából készített dísztárgyakat szeretteimnek szoktam átadatni látogatások alkalmával, ugyanis nekik készítem azokat, rengeteget gondolok rájuk. Örülök annak is, ha valamit dolgozhatok. Célt nem látok magam előtt, bárhogyan is kémlelem a jövőt. ( origo.hu )

Akiket csak a halál ment meg a rabságtól